A legfinomabb francia édesség története a 17. századba repít vissza. A királyok és a szegények kedvence az 1920-as évek elején épült be a francia szívekbe és kultúrába Marcel Proust francia írónak köszönhetően. A madeleine azóta egyet jelent Franciaországgal, éppúgy, mint a bagett vagy a fenséges sajtok.
Az egyik legikonikusabb francia desszert számos pékségben megtalálható Franciaországban, és igen izgalmas és titokzatos története van.
A franciák rendszeresen fogyasztják ezeket a puha és kicsi süteményeket, amely tojásból, lisztből, cukorból és vajból készül, és amelyet jellegzetes kagyló alakjáról könnyű megismerni.
Legendák a madeleine „megszületésével” kapcsolatban
A legendák középpontjában általában egy Madeleine nevű nő áll. A süteményt először megsütő pék vezetéknevét illetően soha nem volt konszenzus, de bizonyos történetek szerint egy Madeleine Paulmier nevű nő volt, aki Stanislaw Leszczynski, a trónjától megfosztott lengyel király és Lotharingia hercege szolgálatában állott a 18. században. A legenda szerint a herceg lánya Maria Leszczyńska (aki XV. Lajos felesége volt) annyira szerette ezeket a kis süteményeket, hogy kívánságára a udvari eseményeken is felszolgálták. Nem csoda, hogy a madeleine iránti szeretet az egész régióban elterjedt…
Létezik egy másik legenda is, amely a spanyolországi Santiago de Compostellába tartó zarándokúthoz kapcsolódik. E szerint egy Madeline nevű lány zarándokútja során kapott ilyen kis süteményeket, majd a receptet hazavitte magával Franciaországba, míg egy másik legenda Talleyrand herceg séfjének, Jean Avice-nek tulajdonítja a madeleine feltalálását.
Mindenesetre a madeleine születésének legvalószínűbb és leggyakrabban elfogadott verziója Madeleine Paulmier története, aki 1755-ben Paulmier Perrotin de Baumont márkinő szolgálója volt. Történt egyszer, hogy Stanislaw Leszczynski herceg fogadásán szemtanúja lett egy veszekedésnek a konyhában az intéző és a szakács között. Mivel az eredetileg tervezett desszertet nem tudták felszolgálni, felajánlotta, hogy a nagymamája receptje alapján készít egyet. A vendégeknek annyira ízlett az eredmény, hogy a herceg személyesen mondott köszönetet a lánynak, aki megmentette az estélyt, és úgy döntött, hálája jeléül Madeleine névre kereszteli a süteményt.
A emlékezet süteménye
Az 1920-as években Marcel Proust francia író írt a madeleine-ről Az eltűnt idő nyomában című regényében. Aki olvasta, soha nem felejti el, hogyan evett az író egy teába mártott madeleine-t, amelynek hatására egy szempillantás alatt felidéződtek gyermekkorának legszebb emlékei. Az író szerint mindenkinek megvan a maga madeleine-emlékezete, és ahogy megszagolunk vagy megízlelünk valamit a jelenben, életre kelnek a múlt emlékei. Ezek a Proust-memoire-ok ma már a francia kultúra kulcsfontosságú részét képezik.
A madeleine azóta beleivódott a francia kultúrába és mindennapi életébe. Ha Párizsban járunk és egyik reggel elegánsan beugrunk egy pékségbe vagy egy cukrászdába a reggelinkért, mindenképpen meg kell kóstolni… de otthon is könnyen elkészíthetjük – például ezt a csokis madeleine-t:
Hozzávalók:
- 115 g lágy vaj
- 3 tojás
- 110 g cukor
- 128 g liszt
- 32 g kakaópor
- 1,5 tk sütőpor
- csipet só
- 1 kk vaníliaaroma
Elkészítés:
A cukrot a tojással habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojásokat és addig keverjük, amíg szép habos nem lesz, a végén beleöntjük a vaníliaaromát. Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd a cukros, vajas, tojásos habhoz adjuk, és alaposan összedolgozzuk. A tésztánkat kivajazott, kilisztezett madeleine formába kanalazzuk és 160 fokon 10-12 percig sütjük.
