Hullámzó tenger, sirályok, világítótornyok… valahonnan lágyan csengő zene kúszik felénk és mindez a világ végén, valahol Franciaország egyik szegletében… Bretagne-ban állítólag mindig esik az eső és fúj a szél, de ha kisüt a nap, a szíved örökre ellágyul és soha nem szabadulhatsz a Föld ezen mesebeli régiójából, ahol az emberek, a zene és a természet varázslatos összhangban élnek együtt.
Franciaország nagyon sokszínű ország és nem csak a természeti csodái miatt. A különböző területeken különböző népcsoportok élnek és mindegyiknek megvan a saját hagyománya. A breton kultúra máig nagyon erős, aminek az az oka, hogy hosszú időn keresztül elnyomás alatt éltek. Tilos volt a nyelvükön beszélni, tanulni, zenét hallgatni. Napjainkban a gyerekek kéttannyelvű iskolákba járthatnak és nagyjából kétszázezer ember beszél bretonul a régióban.
A korábban Párizs mellett élő Bárány Brigitta franciatanár, a francomania.hu alapítója, aki annak idején bébiszitterként dolgozott egy családnál. Eleinte esze ágában sem volt Bretagne-ba utazni, de végül mégis a családdal tartott, és ezzel egy élethosszig tartó szerelem vette kezdetét. „A halászfalu első tipikus, kőből épült kis boltjának kirakatát meglátva azonnal magával ragadott a hely varázsa.” – emlékezik vissza – „Azonnal beleszerettem a tájba, a faluba, az emberekbe, és soha nem felejtem el, amikor a nagymamával egyik reggel elmentünk a piacra, hogy az esti vacsorához megvegyük a halat a tengerről alig néhány órával visszaérkező halászoktól.”
A breton konyha az breton konyha
Bretagne-ban teljesen más a konyha, mint Franciaország többi régiójában. A vaj alapvetően sós, ami nagyon különlegesség teszi az ételeket. Rengeteg halat esznek, de ami a legérdekesebb, az a palacsinta, amelybe mindenféle finomságot töltenek a szalámitól kezdve a kolbászon át a sajtig. Bretagne két nagy részében, felső és alsó Bretagne-ban is máshogy hívják és máshogy készítik a palacsintát. Alsó-Bretagne-ban a palacsintát búzalisztből vagy hajdinából készítik és crêpe névre hallgat, míg Felső-Bretagne-ban a palacsinta hajdinalisztből készül, sós és galette-nek hívják. Minden a tészta vastagságától, a liszttől, és természetesen a szakács szakértelmétől és néhány nagyon jól őrzött titkától függ. Ebből a szempontból mondhatni, hogy mindenkinek megvan a legjobb receptje. „Bretagne-ban vannak a legjobb palacsintázók, számos crêperie és brasserie (söröző) van, ahol alaposan belakmározhatunk a sok-sok a palacsintából és az olyan különleges helyi söröket is végig kóstolhatjuk, mint a Kerisac, a breton cidre, vagy a Chouchen.”
A palacsinták mellett rengeteg tenger gyümölcseit fogyasztanak és van egy jellegzetes helyi kolbász, az Andouille de Guémené, ami sertéshúsból készült borssal, hagymával, borral és más fűszerekkel, és amely melegen és hidegen egyaránt felszolgálható. A galette-saucisse egy tipikus breton street food, amely hagyományosan grillezett forró kolbásszal készül, amelyet galette de sarrasinnak vagy breton galette-nek nevezett palacsintába csomagolnak. A Felső-Bretagne néven ismert francia régió a galette-saucisse hagyományos hazája, különösen Ille-et-Vilaine megye és a vele határos megyék egyes részei, mint például Côtes-d’Armor, Morbihan, Loire-Atlantique, Mayenne és Manche.
Az elnyomott breton kultúra
„Aki Bretagne-ba megy nyaralni még mindig találkozhat olyanokkal, akik a francia nyelvet akcentussal beszélik, hiszen az itteniek anyanyelve régen a breton volt, nem a francia!” – mondja Brigi, majd elmeséli, hogy a breton nyelv bár kelta eredetű, de a történelmük eléggé eltérő az írektől, vagy a skótokétól. Bretagne háromnyelvű régió: a többség franciául beszél, ma is mintegy 150-200 000 ember beszéli és tanulja is a breton nyelvet, és van egy kisebbség, akik gallul beszélnek. „A régi öregeknél még nagyon hallatszik, hogy a dallamos breton nyelv az anyanyelvük, és csak később, második nyelvként tanulták a franciát.” – teszi hozzá.
A sokat szenvedett és elnyomott breton nép zenével és tánccal, és a világhíres fest-noz-ok segítségével született újjá. „A fest–noz egyedülálló esemény, amelyen önfeledt zenészek tipikus breton és mai hangszereken játszanak, régi halász énekeket énekelnek, és az utcán felállított színpadok előtt táncoló hatalmas tömeg ünnepli az életet. „Ilyenkor megtapasztalhatod ennek a népnek az egyediségét: befogadó, vidám, büszke, a tréfát igencsak kedvelő emberek a bretonok.” – meséli mosolyogva Bárány Brigi – „Menj el egy fest–noz -ra és táncolj együtt a vadidegenekkel, akik ugyanúgy nem tudnak táncolni, mint te, de Bretagne-ban ez így természetes. Hidd el, rengeteg nevetésben lesz részed!”
Breton hercegségek és mesés kastélyok
Breton hercegségek nyomán mesés kastélyokat, templomokat, katedrálisokat, szobrokat fedezhetünk fel. De Bretagne az óriási menhirek, dolmenek, legendák, mítoszok földje is.
„A tenger és a szél illata visszahúz majd: nemcsak a párizsiak járnak ide nyaralni, rengeteg angol rendelkezik saját nyaralóval. A tengerpartok hatalmas dűnéi, a tengerparti házak előtt virágzó óriási hortenzia bokrok, a kis halászbárkák, a tengerparti falvak reggeli piaca, a szélben lobogó breton zászló, a Brocéliande, az elvarázsolt erdő tele legendákkal, a nagyvárosok középkori hangulata, ahol a kelta gyökereket lépten- nyomon megtalálhatjuk, örökre fogságba ejtenek.” – emlékezik vissza.
Breton városok, amiket látni kell
Bretagne legfontosabb városa Rennes, ahol kihagyhatatlan a breton múzeum. De annyi izgalmas kisváros található erre, hogy néha azt sem tudja az ember, merre induljon. Északon Brest és St. Malo, gyönyörű tengerparton húzódó várfallal körülvett városai, amelyek központja éppen olyan, ahogy az Asterix és Obelix-ben láthattuk. Egyszerre vannak jelen a tipikus fagerendás házak és a modern TGV, amely lehetővé teszi, hogy Párizsból alig néhány óra alatt ide látogassunk.
„A kedvenc városom a délnyugat Bretagne-ban fekvő Qimper, ahol a bigoudenek laknak. Ez egy kicsi népcsoport, akik a mai napig jellegzetes magas főkötőkben járnak.” – magyarázza Brigi. „Az itteni katedrálisnál szerintem nincs szebb a világon. Emlékszem, egészen meghatódtam, amikor először betettem a lábam!
Lorient kikötővárosa és a közösségi médiákból megismert Mont St. Michel is olyan gyöngyszemek, ahová rengeteg turista érkezik.” – folytatja miközben felidézi a régi ódon kövekből épült gyönyörű kastélyokat, amelyeknek a díszítéseiben még mindig felfedezhetők a kelta hagyományok.
A tengerparton sétálva a színes világítótornyok és a vijjogó sirályok látványa sokáig nem engednek el, és bár a tenger felől fújó szél folyamatosan hajunkba kap, soha nem feledjük ezt az egyszerre zord és bájos vidéket, ahol ilyen erősen jelen van ez a sokszínű, többszázéves, de nagyon is pezsgő kultúra.
