Franciaországot nem lehet nem szeretni. Fantasztikus ételek és borok, a feminizmushoz és az érdekérvényesítéshez való harcias hozzáállás, a jó élet, az elegáns városok, a változatos tájak és a mesés tengerpartok azonnal rabul ejtenek. És bár – egyelőre – nem élek Franciaországban, az irodalom lapjain keresztül bármikor odarepülhetek.
Íme tehát az én személyes top öt regényem, amelyek a csodás franciahonban játszódnak:
Francoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!
Egy koraérett 18 éves fiú 1954-es klasszikusa a napsütötte Riviérára kalauzol el minket, ahol a lusta és önző 17 éves Cécile özvegy apjával és annak legújabb barátnőjével nyaral. A nyár ragyogó fénye kéz a kézben jár az árnyas erkölcsökkel, miközben Cécile minden igyekezetével azon van, hogy apja kapcsolatát meghiúsítsa. Persze minden borzasztóan rosszul sül el, mégis kétségeink vannak afelől, hogy az elkényezetett Cécile tanult-e valamit az egészből. A sztori lehetne teljesen elcsépelt, de nem az. Gyönyörűek a leírások és a regénynek kétségtelenül nagybetűs hangulata van. „Láttam egy gyönyörű rózsaszín és kék kagylót a tenger fenekén…. egész délelőtt simán és üregesen a kezemben tartottam. Úgy döntöttem, ez egy szerencsés bűbáj, és megtartom. Meglep, hogy nem veszítettem el, mert mindent elveszítek. Ma még mindig rózsaszín és meleg, ahogy a tenyeremben fekszik, és sírni támad kedvem.”
Marcel Pagnol: A dombok vize I.
Provence heves napsugara átjárja ezt a vidéki életről és intrikákról szóló regényt. A ragyogó kék eget és a felhőtlen napokat – amelyekért manapság is egyre többen utaznak Dél-Franciaország eme csodás vidékére – átok a púpos Jean számára, aki nyulakat szeretne tenyészteni a földjén, nem tudván, hogy a csaló szomszédok elzárják egyetlen vízforrását. Páratlan a provence-i gyógynövények illata és a sziklás kiszögelléseken ülő parasztházak leírása, ahonnan szédítő kilátás nyílik a tájra és megidézik a nyári forróság emlékeit.
Patrick Süskind: A parfüm
Ez az 1985-ben írt remekmű egy olyan Párizsba kalauzol el bennünket, amely nagyon különbözik a mai Fények városától. A 18. századi Franciaországban „olyan bűz uralkodott a városokban, amit nekünk, modern férfiaknak és nőknek alig lehetett elképzelni… Még maga a király is bűzlött, bűzlött, mint egy oroszlán, a királynő pedig, mint egy vén kecske, télen-nyáron”. Ebben a rossz szagú világban a tehetséges és förtelmes Jean-Baptiste Grenouille kószál, „gyilkos” szaglóérzékével. Ám akik ismerik a város első kerületét, lelki szemeikkel nyomon követhetik, amint „olyan alaposan megszagolta a Saint-Eustache és a Hôtel de Ville közötti negyedet, hogy már a vaksötét éjszaka is eligazodhatott benne”. Grenouille később elhagyja Párizst, és a hegyes-dombos vidéken keresztül dél felé halad. A könyv utolsó fejezetei néhány mérföldre a Côte d’Azurtól – a világ parfümfővárosának, Grasse-nak a levendulamezői között játszódnak.
Budai Lotti: A parfümkészítő
A magyar író szintén Grasse-ba kalauzol bennünket. Könyvében egy parfümmesternő történetét követhetjük nyomon, aki a XVIII. századi Dél-Franciaországban titokban gyakorolja mesterségét. Sophie élete izgalmas fordulatot vesz, amikor kivételes parfümjének köszönhetően lehetősége nyílik bosszút állni ellenségein. Lotti regényeiben mindig kiemelt szerepet kapnak a nők és a női sorsok. A regény szereplőin keresztül ezúttal is tökéletesen belepillanthatunk a korabeli francia világba, szóhasználatával zseniálisan festi meg a korabeli nők helyzetét és ábrázolja a korra oly jellemző korlátokat, miközben megismerhetjük a parfümkészítés titkait is. Egyszerre kalandos, fordulatos, érdekfeszítő történet… egy szóval: letehetetlen.
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
A mai Párizsban játszódó filozófiatanár 2006-os regénye azoknak szól, akiknek szükségük van egy adag hamisítatlan francia kultúrára egy valószínűtlen hősnővel, az állítólag rém unalmas portásnővel, Renée-vel. Jane Eyre „szegény, homályos, egyszerű és kicsi” stílusát visszhangozva Renée „özvegy, alacsony, csúnya és kövérkés”, és ezért úgy érzi, hogy a filozófia és az irodalom iránti szenvedélyét egy szúrós külső alá kell rejtenie. Így hát, miközben úgy tesz, mintha a gyorsételeket kedvelné, Proustot és filozófiai köteteket olvas, művészfilmeket néz, és kifinomult vacsorákat főz barátjának, Manuelának. Az író különlegesen finom humorral mutatja be a francia sznobizmust, a gazdagok és szegények gyarlóságait, a művészet célját, de emellett még sok minden mást boncolgat…
